2009. szeptember 29.

Az utóbbi idő (szeptember)



Van egy jó sztorim a visszautazásunkról:
A kézi csomagban hoztuk el Székely bácsinak a nem székely bicskáját (nem székely, mert Görögországból kapta). Hát az úgy volt, hogy ő betette a nagycsomagba egy zuhanyzó slaggal együtt egy zacskóba (most nem részletezem a zuhanyzó slag rendeltetését), mint azt ahogy rendesen kell, de mivel én nagy szervező vagyok és főcsomagoló, amikor a csomagokat dekázom, hogy mindegyikbe megfelelő súly legyen, akkor pont a "slagos" zacskót is átraktam a kézi táskába (hát nem tudtam, hogy a bicsak is benne vala). Tudni kell, hogyha a kolozsvári repülőtéren éppen akkor "ébren" lettek volna (mikor átvilagítják a csomagot), akkor, ha nem nyílvánították volna ki terroristának minket, akkor minden esetre legalább a vadi új görög ajándéktól megszabadultunk volna (szigorúan tilos a gépre bármilyen szúró vágó eszközt felvinni). Na de Fortuna velünk volt...amúgy láttunk másoktól elkobozták a Bucegi konzervet is hehe.

Sok minden nem történt amióta itt vagyunk, dolgozunk ( és keressük a plussz munkát)....
no meg, vettünk egy motrot, nagy az izgalom.


2009. szeptember 27.

2008 augusztus - 2009 augusztus



Mivel ez az írdogálás csak most egy év után jutott eszembe, de úgy érzem, hogy már korábbi élményeket is jó lett volna megosztani veletek, ezért az alábbiakban egy kicsit összefoglalom a tavalyi évet (emlékezetből, tehát nem akkora élvezettel) és mutatok néhány képet a 2000-ből, amit egy év alatt készítettünk.

Márciusban nagy húsvéti parti volt a háznál. Egy egész iskola apróságai és azoknak szülei itt voltak, szóval volt jó sok ember. A buli arról szólt, hogy volt egy nyuszi (mint Disney Landbe Donald kacsa), végigfutott a gyerekek között, csokitojásokat kezdett szórni, de azokon kívül már egy csomó el volt rejtve a kertben. A gyerekeknek kis kosárkáik vannak és abba kezdik gyűjteni a tojásokat (ez hagyományos húsvéti tevékenység, "Egg hunting"-nak hívják). Lehet tippelni, hogy ki volt a nyuszi :D!



Májusban a családtól akiknek dolgozunk kaptunk egy-egy biciklit. Egy kicsit megvoltunk már mi is „rozsdásodva”, úgyhogy csak fokozatosan kezdtünk biciklizni.
Május közepén elbicajoztunk "Greys Court"-ba....ami egy XIII. századi birtok, „udvar” (tőlünk 5-10 mérföldre van). Ez is egy olyan hely (gyakori itt Angliában), hogy az az érzésed, hogy időutazol, hogy látod lelki szemeid előtt a hosszú ruhás hölgyeket, vagy a lovagokat. Mindig csodálattal tölt az, hogy ebben az országban, ebben a kulturában mennyire tisztelik a régit, megőrzik és óvják (a National Trust országos, nemkormányzati intézménynek van nagy szerepe ebben).
A birtokon belül, van egy kastély, nagy kert, minden felcimkézve, mint a botanikus kertekben, Angliához híven fűszereskert is van, fel lehet menni a toronyba (vagy bástya?). A kastély foldszintjén teázót üzemeltetnek. Mivel itt nagy támogatottságot élvez a „zöld életmód”, vagyis a környezetvédelem, divatosnak is nevezhető, nekünk, amiért biciklivel érkeztünk a szinhelyre, járt ingyen tea. Kiváltottuk a teánkat és egy süteménnyel elfogyasztottuk a ragyogó napsütésben, a kávézó teraszán, angolosan (annyira rájuk jellemző ez az egész cselekvésfolyamat).






Ami még érdekes volt itt:
„Donkey Wheel” - olyan mint egy mókuskerék, egy fából készített nagy kerékbe, valamikor beálították a szegény csacsit, aki a kereket forgatva felhúzta a 6o m mély kútból a vizet.
„Icehouse”- kintről csupán egy háztető látszik, a földbe ásott „házat” télen megtöltötték hússal és jéggel, így a nem túl meleg években nyár közepéig is friss maradt az élelmiszer.






Június első hétvégéje
Egy közeli faluban falunapokat tartottak. Elmentünk mi is... nézzünk szét, milyenek is Angliában a falunapok. A rendezvény egy réten zajlott, „welcome” - val fogadtak és kis szórólapot kapunk, amin megvannak a tudnivalók (bárhova méssz). A fő atrakció az egész nap, rugbyző gyerekek voltak....de emelett van egy csomó nem nagy szenzáció, de színes tevékenység, ahova be lehet főleg a gyerekeknek nevezni ...pl. "Wellie Toss" (gumicsizma dobálás, ki tudja messzebb dobni).
Július
A közeli városkánkban (Henley on Thames), ahova a mi településünk is tartozik a héten került megrendezésre a Henley Royal Regatta (http://www.hrr.co.uk/). Ez 1839-től rendezik meg minden évben, mint evezős verseny (a világ legrégebbi ilyen versenye), de ez nem csak egy egyszerű sportverseny. A ma már 5 napos rendezvény alatt, bulik vannak esténként, nagy hajóforgalom van a Temzén (mint egy hajókiűálítás, hajókat látsz mindenféle méretben, minőségben, amit el lehet képzelni) ..., de számomra a legérdekesebb az egészben, hogy, aki teheti (sokan vannak), mind ott van a Temzénél....és biza megadják a módját. Úgy kell elképzelni az egészet, mint a filmeken, amikor a gazdag angolok kiülnek a kertbe és teáznak. Az idő is szép volt egész héten, úgyhogy az is hozzájárul, hogy nem telsz be a látvánnyal. Az emberek nagy része elegánsan van felöltozve, a férfiak, kalap, ing és nyakkendő, a nők pedig szép ruhákban és természetesen nagy karimájú kalapban, vagy ilyen-olyan tolldíszekkel a hajukban. A módosabbak nagy „cirkuszi” sátrakkal mennek ki, kivisznek mindenféle kerti bútort, ott ebédelnek, vacsoráznak (a mi alkalmazóink is ezt tették) és hajókáznak mint a királyok. (azt mondják, hogy az Ascot-i Lóverseny után ez a legjellegzetesebb angol rendezvény).







Augusztus elején talán, kaptunk magunkat és gondoltuk megnézzük a tengert. A "Seven sisters" (Hét lánytestvér) nevű helyre mentünk (a tévéből láttuk, hogy egy gyönyörű és érdekes hely)....hét nagy mészkősziklafallal szemben rögtön a nagy kék víz. Gyönyörűséges!



Voltunk Windsorban, nagyon szép volt a kastély és jó élmény volt a Legoland(vídámpark is. Az alábbi második kép Legolandben volt készítve, London jellegzetességeit lehet látni kicsiben (ki vannak rakva legoból Európa országai és Anglia jellegzetességei...voltunk a Stonhengenel is hehe)


Oxford lenyűgöző. Legalább középkori, óriási épületek sora, nem zavarja meg a szemedet és az élményt a modern építkezés...mert nincs vegyítve a régivel. Kastélyok, egyetemek, múzeumok, sok temlpom, templom alatti kávéházak vagy pubbok.

London, valamiert nem hat meg eléggé....igaz nem is töltöttünk még sok időt ott, főleg ahhoz képest, hogy mekkora. Londonban a legérdekesebb, hogy olyan Bábel tornya élményt ad...mindenki más akcentussal beszél angolul (s persze sok más nyelven)...szerintem egészen ritkák az angolok arrafele :D.



A White Horse Hill szintén egy angol jellegzetesség. A domb oldalára egy ló (egyes feltételezések szerint sárkány) van kirajzolva, nagyban, tehát csak távolról látszik. Még számos ehhez hasonló dombrajz van erre fele, de ennek kirajzolását a bronzkorra teszik -akkor használt pénzérméken (hogy pénzérmét használtak akkor ez nekem nem világos, de ezt írja a honlap) is szerepel ugyanilyen figura- (ellentétben a többivel, amelyek csak modern tursztikai hivogatók). A lényeg a lényeg éspedig, hogy ezt a rajzot folyamatosan frissítik, de senki nem tudja pontosan, hogy mióta. http://www.mysteriousbritain.co.uk/england/oxfordshire/featured-sites/uffington-white-horse-and-dragon-hill.html (a mi képünkön ti nem kapjátok meg a lovat :)

Egy XIII. századi kőistálló-, vagy pajta. Great Old Barn-nak hívják:
Hű be jó volt, amikor meglátogattak bátyámék, amikor meglátogattak Csabáék!!!

Azt is tudni kell, hogy amiket fennebb mutogattam, azok "ünnepnapokon", vagy hétvégén történnek, szóval "nem minden nap vasárnap", ahogy mondani szokás.

2009. szeptember 11.

Így kezdődött



Egy volt sapis tanárnőm blogját és barátaim útinaplóját olvasgatva szállt meg az ihlet. Már rég gondolkozom, azon, hogy jó lenne megosztani élményeimet másokkal, kapcsolatban lenni VELETEK, hallatni magamról. Nem akarok nagy dolgokat írni, csak néha megmutatni, hogy hol járok, mit látok, mit észlelek a világból...főleg nektek, akik nagyon távol vagytok tőlünk.