Minden relatív

Ez a kedvenc elméletem. Én nem annyira fizikai dolgokra gondolok, hanem inkább hozáállásra, attitűdre. Nekem azt jelenti, hogy mindennek van másik oldala, minden nézőpont kérdése...csak át kell állni a másik oldalra és már mindent másképp látsz, csak ki kell mozdulni a helyzetből, csak nyitottan kell hozzáállni. Hogyha kimozdulsz, teljesen mást látsz, érzel és kapsz. Ez egy ilyen életvezetési tanács: ha nem tetszik akkor mozdulj ki a völgyből...állj fel a dombra, vagy akár menj le a tóhoz egyet úszni! :))  Ha gödörben vagy, akkor tudom, nem könnyű, lehet, hogy segítség nélkül nem is lehet, mert csak nagyobb gödröt  kaparsz magadnak, ilyenkor kell  'kiáltani" valakinek, aki szívesen segít és elég erős, hogy segítsen kimászni :) Húzzál kiii! :)

Ezt kaptam a relativitásról az interneten, ami tetszett... a hőmérséklet:
22 fok: - A kaliforniai lakosok felveszik a pulcsit.
20 fok: - Miami lakói befűtenek.
17 fok: - Hawaiion kesztyűt húznak.
14 fok: - Brazíliában szünetel a futballbajnokság.
10 fok: - Miami lakói az elköltözést fontolgatják.
5 fok: - Minnesotában fürdőzni indul a nép.
2 fok: - Az olasz kocsik nem indulnak be.
0 fok: - A víz megfagy.
-3 fok: - A kanadaiak úszni mennek.
-8 fok: - Az Antarktiszon kibújnak az első rügyek.
-10 fok: - Alaszkában beindul a strandröplabda-szezon.
-15 fok: - Az amerikai kocsik sem indulnak.
-18 fok: - Miami lakói megszűnnek létezni.
-20 fok: - Az alaszkaiak pólót öltenek.
-25 fok: - Kanadában felveszik a pulcsit.
-30 fok: - A kaliforniaiak kihalnak.
-34 fok: - A német műszaki cikkek kilehelik a lelküket.
-38 fok: - Minnesotában begombolják a felső gombot.
-41 fok: - Alaszkában behajtják a fürdőszobaablakot.
-45 fok: - A déli-sarki pingvinek összebújnak.
-52 fok: - A szibériai motorok elkezdenek köhögni.

Forrás: http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Kgc/0/30275/1

Itt né

Az angol tanfolyamon a csoportomban vannak francia, spanyol, német, lengyel, román leányzók (már említettem, hogy hímtelen terep :D). 

Na szóval, egy kis kategorizálás, nagyon egyszerű és logikus: a spanyol, francia, német lányok angol-tanulás céljából jönnek ide, dolgozgatnak, segítenek egy családnak, abból kijönnek anyagilag az angol órák, és egy vagon aktuális divatcucc :D, mérsékelt üzemmódban elvannak. 

Oszt van a másik kategória, a túlbuzgók, akik angolból is jelesek akarnak lenni, pénzt is akarnak gyűjteni, akarják látni egész Angliát, az egész világot, még ebben az életben, vagy még ebben az  évben :)) és így tovább. Sok sikert nekik :).

Precious (Drágaság)

A film egy diszfunkcionális családból származó, többszörösen hátrányos helyzetű tinédzser lányról  és annak családjáról szól, aki családjában fizikai, szexuális abúzusnak van kitéve, minimális lehetőségekkel, kevés reménnyel egy boldogabb életre. Nem kellemes végignézni sem, a sok szenvedést, amit neki át kell élnie. 

A legfájóbb kérdés, ami megfogalmazódik  bennem a film kapcsán, hogy az  ilyen esetekre mi a környezet, a társadalom reakciója. Úgy érzem, hogy az emberek nem elég "érzékenyek", empatikusak, elfogadóak, toleránsak, sokkal inkább hajlamosak megítélni a szereplőt (mint ebben a filmben is előfordul - és még sok-sok más esetben, ha őszintén körülnézünk) ....és ahogy  Precious a nehézségek ördögi körében van, azonképpen az előbb említett hozzáállás hiánya a társadalom ördögi körét képezi. ...és ne felejtsük el, hogy a problémás családok, emberek a társadalom betegségének a tünetei.

Nahát...ilyen pozitívan látom a világot :D

A bemutató:

Luxusproblémák és Afrika

Aszondják és ejsze igazuk van, hogy nem éppen jó dolog sorsodat, magadat, életedet, történéseket máséhoz hasonlítani, az úgy izé valahogy nem jó, mert, nem vezet jóra, mert a nagy dolgokra nincs mérce, mert félre lehet magyarázni, s ilyenek. Na de én nagy hasonlítgató vagyok. "Mert te ilyen vagy s ők olyanok/ és neki az érdeke más/ s az igazság idegállapot/ vagy megfogalmazás" (Szabó Lőrinc). 

Megfordul a fejemben, hogy én miért ide születtem és miért nem oda és ő miért ide, miért nem oda és én úgy vagyok, hogy mindig mind a két pólust, vagy minden variánst szeretek látni mielőtt döntenék. Hogy miben? Általánosságban beszélek...mindenre érvényes. Örülök, hogy eljöttem ide, mert ez is egy viszonyítási alap számomra, örülök, hogy látom hogy élnek itt, néha viszont bosszant, hogy az embereknek nem egyenlőek az esélyeik. Igen, néha önsajnálatba is esek, de hozzáteszem, hogy  mindig a nálam sokkal nehezebb sorsúakra  is gondolok, akiknek kevés jutott a kevésből. Nem, nem csak anyagiakról beszélek, hanem mindenről, ami a teljes boldog élethez szükséges....mindig, mindig érdekes az a felismerés, hogy mindenkinek, szociális közegtől, egzisztenciától, földrajzi elhelyezkedéstől mindenkinek a saját problémája a legnagyobb probléma. Vannak luxusproblémák, például, hogy ezen a héten nem sikerült elmennem tornázni, vagy lovagolni, mert amúgy minden héten megyek és, hogy nem férnek a ruhák a szekrényemben, még kell vegyek, vagy három szekrényt, még sorolhatnám, a világ túlsó felén pedig az emberek halnak étlen, szomjan.

Apropó, mindenkinek ajánlom Halmenovics, avagy Halmen Balázs blogját, aki Afrikában önkénteskedik és az ottani élményeiről számol be: http://halmenovics.blogspot.com

Home

A videómegosztón rajta van a másfél órás film, ajánlom mindenkinek, elsősorban, mert nagyon szép film és nem utolsó sorban, mert környezetvédelemről szól.

No comment

Az összes megjelenítése

No comment

"Mindenki megvan"

A tegnap esti pihenőben néztük meg ezt a filmet.

Rég hatott meg ennyire film, mint ez. A családról, családi kapcsolatokról, nevelésről, a szülői, gyermek szerepekről, érzelmekről, a különböző szeretetnyelvekről, vívódásról szól, olyan dolgokról amelyek mindenikünk életének részei. Gyermekei iránti aggódás, szeretet és jóindulat vezérli főhősünket Robert de Niro-t (akit nem lehet nem szeretni), de az út göröngyös....és a másik fél nem mindig azt kapja, amit mi adni szeretnénk...egy biztos: az eseményekből, az élményeinkből, a megrázkódtatásokból, újjá tudunk születni, erősebbek és jobbak lehetünk.

Mindenkinek ajánlom, aki szereti a "less piff-puff" :)) és életszerű filmeket...és üzenem nektek, hogy mi is megvagyunk.

Magyaros angol :) Emil Rulezzel

Magyar vagyok

Néha vannak problémáim a romániai magyar létemmel, nem konfliktusok, inkább kisebb nehézségek. Illetve nem nekem, nem intraperszonális, hanem interperszonális, a többi emberrel való interakcióban lép fel, amikor felmerül a kérdés, hogy milyen nemzetiségű vagy. Én őszintén, világosan, bátran, hősiesen, szerényen, akármilyen módon, a másik szemszögétől függ, de magyar vagyok, de az a tapasztalatom, hogy a legtöbb nemzet agyában...és hivatalos papírok, formanyomtatványok szerkesztőiben nem fér meg a két fogalom: nemzetiség, állampolgárság (nationality, citienship; nationalitate, cetatenie), bár a szókincsük megengedné.

Az első hasonló nagy fontosságú élményem akkor volt, amikor a román útlevelembe, olyan vízumot raktak, amikor Amerikába készültem, hogy sehol nem jelent meg a RO, a helyett csak a HU-ra koncentráltak, annyira, hogy azt gondolták, hogy én magyar állampolgár vagyok..., csakhogy nekem nincs magyar állampolgárságom. Rá kellett jönnöm, hogy a hibás én voltam, amikor a "nationality"-hez azt írtam a formanyomtatványban, hogy "hungarian" :D. Vissza kellett küldjem és jelentsem, hogy az mind nem jó, vagyis hát nekem jó lenne, de ők nem szeretnék, amikor leellenőriznék (ez a vízum még mindig benne van az útlevelemben...érvénytelenítve).

Aztán mindig mindenhol meglepődnek, amikor kifejtem, hogy Romániában lakom, de magyar vagyok, de azt hiszem a legtöbbeteknek ezzel nem mondok újat. Az emberek 90%-a, néz kérdőn és lehet azon gondolkodik, hogy miért nem döntök egyik mellett....én döntenék.

Szocializáció

Járni kezdtem angol tanfolyamra. Nagyon  kívántam már egy kis agytornát, egy kis "mozgást" és mindent ami vele jár. Jó ismerkedni hasonló korú és sorsú emberkékkel...és hasonló nemű.:D Igen gyerekek, egy árva legény sincs. Legalábbis a mi csoportunkban. Most így ahogy felevenítek, visszaemlékezek mi nők mindenhol nagy többségben vagyunk, bárhol tanultam eddig, bármit, nők mindig többen voltak....nagyon férfias foglalkozásokat tanulnak? vagy nem tanulnak annyian, mint mi? vagy csak én pont olyan helyekre járok?

Mint említettem, szocializáció céljából is kezdtem ide járni, megismerni más embereket, akik más kultúrából vannak, érdekes, az enyémtől különböző akcentussal beszélnek -amúgy  a magyar embereket általában felismerem akcentus alapján, a nélkül, hogy megszólalnának magyarul- és bármi újat látni, tapasztalni. Bevonulok első órán, leülök egy lány mellé, megismerkedünk, kezdünk beszélgetni....hm....ploiestii román anyanyelvű csaj volt. 

Jövök!!!

Május végén, június elején hazamegyünk egy rövid vakációra, jujj de nagyon várom...mikor utoljára otthon voltam, nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy az amit elterveztem nem igazán működik, nem pótolható minden, amiből egy éven keresztül kimaradtam :D. ..de azért csak törekedni fogok hehe.

Úgyhogy mostmár lessük a repjegyet és amikor egy picit olcóbb lesz, az olcó pici repülőre, akkor meg is vesszük és elkezdődik a visszaszmlálás.

Itt pedig megmutatom, hogy az inglis kertünkben, hogyan sütkérezek a lélegeztetőgépemmel (Orsi lélegeztetőgépe - a laptop - Székely kifejezés)

Újjászületés 1

Újjongva köszöntöm a tavaszt, a napsugarakat, a virágokat és a rügyeket.

Hóvirág gyepek vannak nálunkfele. Mostmár elnyílóban vannak, de még mindig nagyon szépek,...már kikericset is látni.

Szabó Lőrinc: Tavasz

 „Mi az?” - kérdezte Vén Rigó.
„Tavasz” - felelt a Nap.
„Megjött?” - kérdezte Vén Rigó.
„Meg ám!” - felelt a Nap.
„Szeretsz?” - kérdezte Vén Rigó.
„Szeretlek!” - szólt a Nap.
„Akkor hát szép lesz a világ?”
„Még szebb és boldogabb!”

Kedves naplóm :D

Rég nem írtam, ne kövezz meg! Nem volt hangulatom, de nem is történt sok minden. Nagyon vártam a tavaszt. Hosszú, hideg tél volt...még itt is (sok tíz éve nem volt ilyen tél).

De ezen a héten megérkezett!!! Megérkezett a tavasz. Hétfőn és kedden olyan csuda idő volt, hogy májusi érzések öntöttek el :).

A héten meghallgattam a "Pszichotrillákat" (Erdély FM), éppen a a tavaszról és ujjászületésről is szó volt...és a tavaszi fáradtságot is említették. Nekem azthiszem a február  nagy része tavaszi fáradtságról szólt, még nem fordult velem hasonló elő. Na ezt is megértem. Mind aludtam volna (ez elég gyakran előfordul :)), de ez most más volt, lehet azért is mert jó a zsokém (a zsoké az a lény, aki hajtja az a lovat, vagy az embert...és engem sokat hajtott az utóbbi években, elég jó zsoké). S akkor én a ló például ezt énekelgetem magamnak, vagy ezt  sugallom a zsokénak:

...ezt tanulom :)

Közben sok filmet néztem, nagyon sokat, majd készítek is egy filmlistát, ha esetleg filmet szeretnétek nézni, van ajánlatom.

Ma örömmel vettem tudomásul, hogy vannak blogkövetőim :). Szeretettel köszöntelek benneteket!!!