Hitetlen Tamás vagyok, bizonyos szempontból. Nem hiszek dolgokban csak úgy, megtapasztalnom, meggyőződnöm kell. nekem csak az van, ami látható vagy/és érezhető, nyomonkövethető, a többi feltételezés, vagy fantázia, az emberek fantáziája, hogy megnyugvást kapjanak, hogy biztonságban érezzék magukat, hogy lefoglalják magukat, hogy okot találjanak megmagyarázhatatlan dolgokra stb. Ez vagyok én, realista.
Vannak dolgok viszont, amiben én is szeretek hinni, és úgy is teszek, abban a pillanatban, amikor releváns, de nem fanatikusan, úgyanúgy bennem marad a kétely. Nekem jó hinni, hogy a lelkünk tovább él hogy ez az élet vezet valahova, hogy az élet itt nem ér véget, hogy van folyamat , hogy nem vagy véletlenül ebben a testben és nem véletlenek azok a dolgok amiket itt átélsz. Mindig hiszek ezekben, amikor anyura gondolok, amikor rá gondolok, tudom, hogy boldogabb ott ahol van, mint amilyen itt volt ...és bárki más elhuny, aki valamilyen szempontól fontos nekem, vagy neki, arra gondolok, hogy ők most találkoznak.
Jó ha az ember hisz, ha tud hinni, erőt ad, de ebben is az a a meghatározó, azt hiszem, mint minden egyébben ahogy mi az amit "betápláltak" gyerekkorodban.
Kíváncsi vagy én miben hiszek? Hiszek az emberi dolgokban, a földi dolgokban. Hiszek abban, hogy az emberben benne van a jó. Hiszek a szeretetben. Hiszem, hogy minden jó gondolat, érzés, gesztus, pillanat, villanás, ugyanazt a pozitivitást váltja ki. Hiszek a változásban, a fejlődésben. Hiszek abban, hogy figyelni, vigyázni tudunk egymásra.
Szeretnék egy olyan világban élni, ahol nincs irigység, másnak ártó akarat, indulat, balítélet, nincs gyűlölet, nincsen állandó versengés, érdek, ahol az emberek egyenlőek és nincs igazságtalanság. Fogok-e én ilyen világban élni? "Csináljuk meg!" :))
