"Elhagyott szerelmesünk"

.."Ilyenkor derül ki, hogy nem csak az embereket szerettük valaha, de az elhagyott diófát is, a Lánchídat is, a vakolatlan bérházat is meg azt a vén trafikost is, akinek naponta bevetődtünk az üzletébe s köszönni is elfelejtettünk neki. Most olyannak tűnik egy másik világból, mint az elhagyott szerelmesünk."

-Müller Péter: Örömkönyv-

Így vagyok én manapság, mindennel, amit hátrahagytam, hiányzik minden, hiányoztok. Gyulakutára, gyulakuti  barátaimram élményeimre mindig nosztalgiával tekintettem, nagyon sok pozitív élményem oda köt, de mostmár Vásárhely is  nagyon megtalálta helyét a lelkemben.

2012

Ez a film a katasztrófafilmek, katasztófafilmje, az jutott eszembe, hogy a Titanic e mellett csendes vasárnap délután.

Nekem azok a filmek tetszenek, amik nem rugaszkodnak el nagyon a valóságtól, vagy elképzelhetőek a való világban. A természeti katasztrófák általában sok meglepetést okoznak ezért nagyon bele tudtam élni magam. (a laptopon néztem...eszembe jutott mennyire a hatása alatt lehetsz moziban) Vulkánkitörés, földkéregszakadás, földrengés, özönvíz, minden van benne, egy gépezet, építmény ("hajó") tud csak biztonságot nyújtani nem sok embernek.

Vannak utalások arra, hogy, ahogy az emberek megtudják, hogy közeleg a vég, jobbá lennének, de már nincs mindig idő, hogy bármiben is megmutatkozzon...vagy az önző, még önzőbben viselkedik.

Érdekes, hogy a 2012-es évnek mekkora jelentőséget tulajdonítanak. A maják ősi naptára bonyolult csillagászati ismereteket és kifinomult matematikai számításokat igénylő tökéletes alkotás, de 2012-ben véget ér, egyesek szerint ez világvégét jelent, mások szerint egyszerűen új ciklus kezdődik (? új ciklus. hm). Vannak is emberek, főleg Amerikában, akik készülnek a 2012-es világvégére, például túlélőfelszrelés beszerzése :) ...

Szerintem, ha tényleg készülni kell, akkor az  a készülődés arról kéne szóljon, hogy teljes életet élsz. No de én nem filózok tovább, jusson  nektek is valami. Te hogy készülnél???


http://www.whowillsurvive2012.com/

 

Kutyasors

Itt a kutyáknak nem "kutyasorsuk" van. Meg is mondtam a családnak, hogy következő életemben az ő kutyájuk kellene legyek, olyan jó dolguk van. Itt a kutyák a konyhában laknak, ők is  család tagjai..., más házakban, ha nem is a konyhában laknak, legalább a ház egy tiszta, meleg zugában. Ismerek egy családot, ahol mindig sírnak, amikor kirakják őket, hogy "menj fiam járd meg magad az udvaron, mert egész nap bent voltál", a kutya nyivog vissza "nem szeretem kinn, olyan hideg van, engedj vissza!, gyere te ki". Mivel ilyen szó szerint háziasított lények biza nagyon szelídek is, nem félsz, ha találkozol az erdőben eggyel...igaz, hogy mind a gazdijukkal vannak :).

Amúgy Emmával is sokat diskurálunk:
- Jössz megint a porszívóval? tudod jól süketülök meg tőle, biztosan ezt akarod csinálni? na jó na, akkor átmegyek a másik szobába.
- Köszi Emma, kedves vagy.

A természet és az elektrónika csodái

Erdő mellett, erdő között lakunk, nagyon szép látni az évszakok váltakozását, nap mint nap. Vasárnap voltunk egy jó kis sétán Pipával. Pipa a kutyám :)....nem az enyém na, hanem a családé akiknek dolgozunk, de néha úgy érzem mintha az enyém lenne. Nekünk otthon soha nem volt kutyánk, úgyhogy nekem ez az első igazi kutyás élményem, megtapasztaltam milyen a kutyabarátság, kutyahűség és először életemben láttam, hogy a kutyáknak is van személyiségük. Két springer-spaniel, egyik 8-9 éves, a másik csak 2 éves, nagyon figurák. Emma az idősebbik igazi udvarias angol "hölgy", félreáll, követ csendben, rendre utasítja Pipát, veszekedik vele, amikor Pipa elvolt tekeregni....Pipa pedig nagyon dinamikus, vicces, jópofa jelenség, ő, ha elindulsz az ajtó felé, akkor nagyon gyorsan eléd kerül, és nagy büszkén lépked előtted, ha meglát egy őzet, akkor ő is szökdelni kezd, mint az őz....mindketten rögtön a hátukra vetik magukat, amikor megsimogatod őket. Ennivalóak.

Hétfőn kimostam a mosógépben a család egyik tagjának 8 GB-os Iphonját!(egy zsebben volt) Hát nem mondom, hogy kellemes élmény volt (sooook pénzbe kerül), de egyedi. Szerencsére a férfi azt mondta, hogy úgy is ki akarta cserélni, mert volt, ami nem működött rajta (csak a telefonszámok elvesztéséért nem pattan ki az örömtől). De végülis elmondom nektek, hogy ez egy sikeres "Braniac" teszt volt, mert 2 napon belül helyrejött és ugyanúgy működik, mint előtte!!!...és mostmár tiszta :D. Ezentúl kimossuk minden héten.

Ékes anyanyelvünk

Híres emberek az ékes anyanyelvünkről:

Berglund svéd orvos és műfordító:  "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Chevalier de Berris (1817-1865) francia nemes ezt írta a magyar nyelvről: “Egészen különös ez a nyelv, kissé talán nehéz is. De mindevvel nem törődve, megtanul¬tam, mert jól csengő. Az általam ismert nyelvek közül a legszebbnek és legtisztábbnak tartom. Különösen, ha egy hölgyet hall beszélni az ember, akkor vele együtt a nyelvbe is bele kell szeretni.”

Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos  nyelvtan megalkotója is volt, mondta:"A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "... Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)

Giuseppe Mezzofanti (1774-1849) a nyelvtudományok legnagyobb tudósa, aki élete vége felé ötvennyolc

nyelven írt és százhárom nyelven beszélt, ismerve minden hangárnyalatot és nyelvjárást, a következőket felelte mosolyogva, amikor megkérdezték tőle, melyik nyelvet tartja a legszebbnek: ő a saját anyanyelvével, az

olasszal szemben elfogult és azt tartja legszebbnek. De hozzátette egy kis gondolkozás után, hogy az emberi gondolat érzelmek közvetítésére szolgáló nyelvek közül, egy kevéssé ismert nyelv, a Magyar az, amelyet

legkifejezőbbnek tart. Egy osztrák költőnek pedig ezt mondta: “Tudja melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után, minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában...”

(Aurélien Sauvageot, francia nyelvész, Souvenirs de ma vie hongroise. Fordította Várady- Brenner Mária, 1988)

Tudtam, hogy egy nyelvre lehet tudatosan hatni és lehet ilyen vagy olyan irányban továbbfejleszteni. De ami a magyarok ügyét a többiekétől mégis megkülönböztette, az a nyelvi harc mérete és időtartama volt. Egy egész nép vetette latba minden erejét és minden áldozatkészségét, hogy megmentse a nemzeti nyelvet és ezzel magát

a nemzetet is. A magyarok többet, nagyobbat, maradandóbbat tettek minden más népnél."

(Beke György, 1997, Védekező anyanyelv,

Budapest: Magyar Nyelv és Kultúra Társasága, 167-168)

Vagy két esztendővel ezelőtt egy Budapesten megjelenő, angol nyelvű lap magyarnak született munkatársa azt kérdezte tőlem, hogy veszélyesnek tartom-e a magyar kereskedelmi, közgazdasági nyelv gyors angolosodását? Nem tudom, miért éppen engem nézett ki ez a hermafrodita újságíró. Kérdésében kétségtelen volt valami kihívó fölény, egyenesen pimaszság, a nyelvi imperializmus biztonsága, a pénz gőgje. Nem elegendő nyelvünk legyilkolása, még az is érdekli, hogy fáj-e, s mennyire fáj ez nekem. ...

Ma sem értem, hogy az elegáns és állítólag 'toleráns' angol lap miért nem közölte soha a válaszomat... "

...végül pedig egy játékos, leleményes gyönyörű vers:

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke(Firenze 1984. X. 12.)
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok-sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmespár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér...
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, eloldalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz
Itt kóvályog, itt ténfereg...
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...!

"A nő"

Elolvastam Csernus Imre, A nő című művét és bár az olvasás folyamatában úgy gondoltam, hogy nem borzasztóan tartalmas olvasmány, amellett, hogy vulgáris és pimasz....de egyre inkább hatni kezd rám azt amit ott olvastam, szavai visszhangzanak gondolataimban és úgy gondolom,  de nagyon sok segítő, ébresztő, késztető, mozgató, éltető, motiváló gondolata van.

Ime néhány jó gondolat:

"Ha olvasok olyat, ami találó, ledöbbenhetek, de attól, az még nincsen hangosan kimondva, sem magamnak, sem másnak. A tudatosulás úgy alakul ki, hogy a felismert dolgokról, érzelmekről beszélek is."

"Először is, ami visszavetheti az embert a fejlődésben, az a hazugság. A hazug minták elsajátítása ebben a rohanó világunkban nem nehéz."

"De ha valaki fél az újtól, mivel az új kihívásban benne van az ismeretlen, vagyis a potenciálisan nagy kudarc (vagy ez nem sikerül :) ) lehetősége is - akkor eleve nem fog egy új dologba belevágni. Ebből még az is következik, hogy az ilyeneknek soha nem lesz olyan önbizalmuk, amilyet szeretnének és amilyenre vágynak."

Azt is mondja Csernus doki, hogy a "görcskor", az a kor, ahol azok vannak, akik nem mernek felnőni érzelmi szempontból.

.... a lassú vírus, az orvostudományban használatos fogalom,, amelyek hosszú évek lappangási folyamata után, nagyon súlyos betegséget idéznek elő...ehhez hasonlítja azt a folyamatot, amikor a gyerek leutánozza a szülő mintáját , de ennek kudarcai csak fiatal felnőttkorban mutatkoznak igazán.

"A beletörődés és az önfeladás azt jelenti, hogy önmagam méltóságából és gerincéből, nap mint nap tizedmillimétereket önkezűleg vágok le."

"A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire...semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap."

"Csak az új dolgokban való részvétel adja meg az embernek azt az adrenalint és erőt, amitől érzi, hogy él."

"...AZ ÉN ÉLETEM EBBŐL A NAPBÓL ÁLL. A TEGNAPI  NAPOM MÁR MEGVOLT. A HOLNAPI NAPOMAT MÉG NEM ÉLEM"