Itt a kutyáknak nem "kutyasorsuk" van. Meg is mondtam a családnak, hogy következő életemben az ő kutyájuk kellene legyek, olyan jó dolguk van. Itt a kutyák a konyhában laknak, ők is család tagjai..., más házakban, ha nem is a konyhában laknak, legalább a ház egy tiszta, meleg zugában. Ismerek egy családot, ahol mindig sírnak, amikor kirakják őket, hogy "menj fiam járd meg magad az udvaron, mert egész nap bent voltál", a kutya nyivog vissza "nem szeretem kinn, olyan hideg van, engedj vissza!, gyere te ki". Mivel ilyen szó szerint háziasított lények biza nagyon szelídek is, nem félsz, ha találkozol az erdőben eggyel...igaz, hogy mind a gazdijukkal vannak :).
Amúgy Emmával is sokat diskurálunk:- Jössz megint a porszívóval? tudod jól süketülök meg tőle, biztosan ezt akarod csinálni? na jó na, akkor átmegyek a másik szobába.
- Köszi Emma, kedves vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése