"A nő"

Elolvastam Csernus Imre, A nő című művét és bár az olvasás folyamatában úgy gondoltam, hogy nem borzasztóan tartalmas olvasmány, amellett, hogy vulgáris és pimasz....de egyre inkább hatni kezd rám azt amit ott olvastam, szavai visszhangzanak gondolataimban és úgy gondolom,  de nagyon sok segítő, ébresztő, késztető, mozgató, éltető, motiváló gondolata van.

Ime néhány jó gondolat:

"Ha olvasok olyat, ami találó, ledöbbenhetek, de attól, az még nincsen hangosan kimondva, sem magamnak, sem másnak. A tudatosulás úgy alakul ki, hogy a felismert dolgokról, érzelmekről beszélek is."

"Először is, ami visszavetheti az embert a fejlődésben, az a hazugság. A hazug minták elsajátítása ebben a rohanó világunkban nem nehéz."

"De ha valaki fél az újtól, mivel az új kihívásban benne van az ismeretlen, vagyis a potenciálisan nagy kudarc (vagy ez nem sikerül :) ) lehetősége is - akkor eleve nem fog egy új dologba belevágni. Ebből még az is következik, hogy az ilyeneknek soha nem lesz olyan önbizalmuk, amilyet szeretnének és amilyenre vágynak."

Azt is mondja Csernus doki, hogy a "görcskor", az a kor, ahol azok vannak, akik nem mernek felnőni érzelmi szempontból.

.... a lassú vírus, az orvostudományban használatos fogalom,, amelyek hosszú évek lappangási folyamata után, nagyon súlyos betegséget idéznek elő...ehhez hasonlítja azt a folyamatot, amikor a gyerek leutánozza a szülő mintáját , de ennek kudarcai csak fiatal felnőttkorban mutatkoznak igazán.

"A beletörődés és az önfeladás azt jelenti, hogy önmagam méltóságából és gerincéből, nap mint nap tizedmillimétereket önkezűleg vágok le."

"A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire...semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap."

"Csak az új dolgokban való részvétel adja meg az embernek azt az adrenalint és erőt, amitől érzi, hogy él."

"...AZ ÉN ÉLETEM EBBŐL A NAPBÓL ÁLL. A TEGNAPI  NAPOM MÁR MEGVOLT. A HOLNAPI NAPOMAT MÉG NEM ÉLEM"