EGY

Az unokahúgom első legfontosabb szavai között szerepelt az : "ededül" (egyedül), "tetten" (ketten). Imádtam, angyali volt, amikor ezt ő megfontoltan, tevékenység előtt eldöntötte, hogy egyedül akarja csinálni, vagy ketten fogjuk csinálni.

Sokat foglalkoztatnak engem is ezek, egyedül, vagy együtt. Néha az ember úgy érzi, hogy teljesen egyedül van ezen a világon, mindenki más mint ő, mást akar, másfele megy. Eszembe jutnak Kiss Dénes nyelvész szavai (akitől tettem már fel videót, megtalálod a "magyar" címke alatt), aki a magyar nyelvet elemezve a szótővekre hívja fel a figyelmet, hogy mekkora jelentéstartalmuk van és mennyi minden rájuk épül a mi nyelvünkben. Az "egyedül, együtt" különösen jó példa, mert általában ellentétes értelmet tulajdonítunk, a szótő mégis ugyanaz....végső soron, ha egyedül vagy, akkor is egy vagy, de ha másokkal egy helyen, dimenzióban érzed magad, akkor azokkal is egy leszel. Müller Péter "egységélményről" beszél. Hogyha egy húron pendülsz, ha ugyanúgy rezdülsz  mással, másokkal, akkor egyek lesztek, valaminek annyira a része vagy, hogy egy leszel vele (Nézd meg a Kiss Dénes videót, annyira jó, sok hasonló példa van. Ez más nyelvekben nem így működik, nincs ilyen komplex logikus rendszer). Tahát én egyedül vagyok a saját rendszeremben, de ha valaminek a részeként működök (barátság, szerelem, család, közösség, élet, föld, világmindenség), akkor annak az egynek leszek a része. Egyek vagyunk!

Nyelvünk logikája

Kiss Dénes fantasztikus nyelvész a magyar nyelv logikájáról, színességről, ősisgéről beszél.

Túróspuliszka recept székely módra :)

Tények, gondolatok a magyar nyelvről

Tudtad-e, hogy a British Museum könyvtárában a legértékesebb közép-európai ősnyomtatvány szövege így kezdődik: "Az Ephesom helyeknek yrth Zent Pál levelének elsew capitoliuma" ? Keletkezésének időpontja 1533, és magyarul íródott.

Tudtad-e, hogy a Sorbonne egyetem nyelvészei, akik összehasonlításokat végeztek számítógépek segítségével, a nyelvek ősiségének vizsgálata kapcsán, hogy mely nyelv őrzött meg legtöbbet az ősműveltség elemeiből, az ős-etimonokból, alapszavakból, a következő eredményre jutottak: a mai angol nyelv 4 % etimont, a latin 5 %, a héber 5 %, a csendes-óciáni nyelvek 7 %, az indiai mundakhol 9 %, a tibeti szanszkrit 12 %, az őstörök, türkmén 26 %, a mai magyar nyelv 68 % ős-etimont tartalmaz!"

Tudtad-e, hogy ma tudományos kutatásokat végeznek az ősnyelv kérdésében? Mi magyarok már 200 éve foglalkozunk ezzel, olyan kutatók, nyelvészek, történészek mint az 1812-ben elhunyt Keresztesi Józseftől, Horváth Istvánon, Kőrösi Csoma Sándoron, Táncsics Mihályon, Varga Zsigmondon keresztül az 1973-ban elhunyt Pass Lászlóig. Ma Baráth Tibor is "A magyar népek őstörténete" című munkájában, vagy Kemény Ferenc nyelvész (Oslo), aki negyven nyelvet ért és tizenötöt beszél, az állítja, hogy a legősibb eurázsiai nyelv a magyar.

Tudtad-e, hogy nyelvünk ősiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, emígyen jellemzett az 1830-ban megjelent "Poetry of Magyar" című verses kötetének előszavában: "A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával.

Forrás: A magyarok szövetsége

Magyaros angol :) Emil Rulezzel

Magyar vagyok

Néha vannak problémáim a romániai magyar létemmel, nem konfliktusok, inkább kisebb nehézségek. Illetve nem nekem, nem intraperszonális, hanem interperszonális, a többi emberrel való interakcióban lép fel, amikor felmerül a kérdés, hogy milyen nemzetiségű vagy. Én őszintén, világosan, bátran, hősiesen, szerényen, akármilyen módon, a másik szemszögétől függ, de magyar vagyok, de az a tapasztalatom, hogy a legtöbb nemzet agyában...és hivatalos papírok, formanyomtatványok szerkesztőiben nem fér meg a két fogalom: nemzetiség, állampolgárság (nationality, citienship; nationalitate, cetatenie), bár a szókincsük megengedné.

Az első hasonló nagy fontosságú élményem akkor volt, amikor a román útlevelembe, olyan vízumot raktak, amikor Amerikába készültem, hogy sehol nem jelent meg a RO, a helyett csak a HU-ra koncentráltak, annyira, hogy azt gondolták, hogy én magyar állampolgár vagyok..., csakhogy nekem nincs magyar állampolgárságom. Rá kellett jönnöm, hogy a hibás én voltam, amikor a "nationality"-hez azt írtam a formanyomtatványban, hogy "hungarian" :D. Vissza kellett küldjem és jelentsem, hogy az mind nem jó, vagyis hát nekem jó lenne, de ők nem szeretnék, amikor leellenőriznék (ez a vízum még mindig benne van az útlevelemben...érvénytelenítve).

Aztán mindig mindenhol meglepődnek, amikor kifejtem, hogy Romániában lakom, de magyar vagyok, de azt hiszem a legtöbbeteknek ezzel nem mondok újat. Az emberek 90%-a, néz kérdőn és lehet azon gondolkodik, hogy miért nem döntök egyik mellett....én döntenék.

Ékes anyanyelvünk

Híres emberek az ékes anyanyelvünkről:

Berglund svéd orvos és műfordító:  "Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke." (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

Chevalier de Berris (1817-1865) francia nemes ezt írta a magyar nyelvről: “Egészen különös ez a nyelv, kissé talán nehéz is. De mindevvel nem törődve, megtanul¬tam, mert jól csengő. Az általam ismert nyelvek közül a legszebbnek és legtisztábbnak tartom. Különösen, ha egy hölgyet hall beszélni az ember, akkor vele együtt a nyelvbe is bele kell szeretni.”

Jakob Grimm meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos  nyelvtan megalkotója is volt, mondta:"A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet".

Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: "... Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)

Giuseppe Mezzofanti (1774-1849) a nyelvtudományok legnagyobb tudósa, aki élete vége felé ötvennyolc

nyelven írt és százhárom nyelven beszélt, ismerve minden hangárnyalatot és nyelvjárást, a következőket felelte mosolyogva, amikor megkérdezték tőle, melyik nyelvet tartja a legszebbnek: ő a saját anyanyelvével, az

olasszal szemben elfogult és azt tartja legszebbnek. De hozzátette egy kis gondolkozás után, hogy az emberi gondolat érzelmek közvetítésére szolgáló nyelvek közül, egy kevéssé ismert nyelv, a Magyar az, amelyet

legkifejezőbbnek tart. Egy osztrák költőnek pedig ezt mondta: “Tudja melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után, minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, maguk sem tudják, hogy nyelvük milyen kincset rejt magában...”

(Aurélien Sauvageot, francia nyelvész, Souvenirs de ma vie hongroise. Fordította Várady- Brenner Mária, 1988)

Tudtam, hogy egy nyelvre lehet tudatosan hatni és lehet ilyen vagy olyan irányban továbbfejleszteni. De ami a magyarok ügyét a többiekétől mégis megkülönböztette, az a nyelvi harc mérete és időtartama volt. Egy egész nép vetette latba minden erejét és minden áldozatkészségét, hogy megmentse a nemzeti nyelvet és ezzel magát

a nemzetet is. A magyarok többet, nagyobbat, maradandóbbat tettek minden más népnél."

(Beke György, 1997, Védekező anyanyelv,

Budapest: Magyar Nyelv és Kultúra Társasága, 167-168)

Vagy két esztendővel ezelőtt egy Budapesten megjelenő, angol nyelvű lap magyarnak született munkatársa azt kérdezte tőlem, hogy veszélyesnek tartom-e a magyar kereskedelmi, közgazdasági nyelv gyors angolosodását? Nem tudom, miért éppen engem nézett ki ez a hermafrodita újságíró. Kérdésében kétségtelen volt valami kihívó fölény, egyenesen pimaszság, a nyelvi imperializmus biztonsága, a pénz gőgje. Nem elegendő nyelvünk legyilkolása, még az is érdekli, hogy fáj-e, s mennyire fáj ez nekem. ...

Ma sem értem, hogy az elegáns és állítólag 'toleráns' angol lap miért nem közölte soha a válaszomat... "

...végül pedig egy játékos, leleményes gyönyörű vers:

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke(Firenze 1984. X. 12.)
Egyik olaszóra sodrán,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok-sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmespár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet - és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, mért nem lohol?
Mért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, mért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés,
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér...
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó - egy kép - egy zamat!
Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, mért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló mért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki 'beslisszol' elinal,
Nem 'battyog' az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, eloldalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
Elárulja kósza nesz
Itt kóvályog, itt ténfereg...
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg mért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, mért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet...!