2010. március 8.

Magyar vagyok

Néha vannak problémáim a romániai magyar létemmel, nem konfliktusok, inkább kisebb nehézségek. Illetve nem nekem, nem intraperszonális, hanem interperszonális, a többi emberrel való interakcióban lép fel, amikor felmerül a kérdés, hogy milyen nemzetiségű vagy. Én őszintén, világosan, bátran, hősiesen, szerényen, akármilyen módon, a másik szemszögétől függ, de magyar vagyok, de az a tapasztalatom, hogy a legtöbb nemzet agyában...és hivatalos papírok, formanyomtatványok szerkesztőiben nem fér meg a két fogalom: nemzetiség, állampolgárság (nationality, citienship; nationalitate, cetatenie), bár a szókincsük megengedné.
Az első hasonló nagy fontosságú élményem akkor volt, amikor a román útlevelembe, olyan vízumot raktak, amikor Amerikába készültem, hogy sehol nem jelent meg a RO, a helyett csak a HU-ra koncentráltak, annyira, hogy azt gondolták, hogy én magyar állampolgár vagyok..., csakhogy nekem nincs magyar állampolgárságom. Rá kellett jönnöm, hogy a hibás én voltam, amikor a "nationality"-hez azt írtam a formanyomtatványban, hogy "hungarian" :D. Vissza kellett küldjem és jelentsem, hogy az mind nem jó, vagyis hát nekem jó lenne, de ők nem szeretnék, amikor leellenőriznék (ez a vízum még mindig benne van az útlevelemben...érvénytelenítve).
Aztán mindig mindenhol meglepődnek, amikor kifejtem, hogy Romániában lakom, de magyar vagyok, de azt hiszem a legtöbbeteknek ezzel nem mondok újat. Az emberek 90%-a, néz kérdőn és lehet azon gondolkodik, hogy miért nem döntök egyik mellett....én döntenék.

2 megjegyzés:

zsi írta...

Ismerös amiket írsz. Lassan a 8. éve élek Németországban. Ès vannak itteni ismeröseim, akiket 8 éve ismerek...és még mindig nem értették meg, hogy az én anyanyelvem magyar és nem román. De lassan már nem mérgelödök ilyesmin. Tudom, hogy honnan jövök, hol vannak a gyökereim és hogy ki vagyok. Ez a legfontosabb szerintem. Ha mások "románnak" bélygeznek (ami azért elég gyakran elöfordul)már csak legyinteni tudok rá és egyet mosolyogni hozzá és legtöbbször nem kezdek magyarázkodni. Mert már 10000000x megpróbáltam megmagyarázni és vannak emberkék akiknek a fejükbe egyszerüen nem fér bele ez az információ. Akik fontosak számomra azok utánnakérdeznek és megértik "honnánjöttömet" és tudják azt is, hogy az anyanyelvem magyar. Ennyi elég is.

Tóth Orsolya írta...

...akkor nem vagyok egyedül :)