Aszondják és ejsze igazuk van, hogy nem éppen jó dolog sorsodat, magadat, életedet, történéseket máséhoz hasonlítani, az úgy izé valahogy nem jó, mert, nem vezet jóra, mert a nagy dolgokra nincs mérce, mert félre lehet magyarázni, s ilyenek. Na de én nagy hasonlítgató vagyok. "Mert te ilyen vagy s ők olyanok/ és neki az érdeke más/ s az igazság idegállapot/ vagy megfogalmazás" (Szabó Lőrinc).
Megfordul a fejemben, hogy én miért ide születtem és miért nem oda és ő miért ide, miért nem oda és én úgy vagyok, hogy mindig mind a két pólust, vagy minden variánst szeretek látni mielőtt döntenék. Hogy miben? Általánosságban beszélek...mindenre érvényes. Örülök, hogy eljöttem ide, mert ez is egy viszonyítási alap számomra, örülök, hogy látom hogy élnek itt, néha viszont bosszant, hogy az embereknek nem egyenlőek az esélyeik. Igen, néha önsajnálatba is esek, de hozzáteszem, hogy mindig a nálam sokkal nehezebb sorsúakra is gondolok, akiknek kevés jutott a kevésből. Nem, nem csak anyagiakról beszélek, hanem mindenről, ami a teljes boldog élethez szükséges....mindig, mindig érdekes az a felismerés, hogy mindenkinek, szociális közegtől, egzisztenciától, földrajzi elhelyezkedéstől mindenkinek a saját problémája a legnagyobb probléma. Vannak luxusproblémák, például, hogy ezen a héten nem sikerült elmennem tornázni, vagy lovagolni, mert amúgy minden héten megyek és, hogy nem férnek a ruhák a szekrényemben, még kell vegyek, vagy három szekrényt, még sorolhatnám, a világ túlsó felén pedig az emberek halnak étlen, szomjan.
Apropó, mindenkinek ajánlom Halmenovics, avagy Halmen Balázs blogját, aki Afrikában önkénteskedik és az ottani élményeiről számol be: http://halmenovics.blogspot.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése