Azt gondolom, hogy a mindenki által hőn áhított boldogság feltétele az őszinteség,...elsősorban magadhoz, majd a környezetedhez, tehát ha hitelesen élsz. Az az ember, aki boldog, az mindig szembe mer nézni érzelmeivel, vágyaival...,aki nem fél az igazságtól, a valóságtól, csak az az ember meri tisztán megélni szomorúságát, bánatát és örömét. Nem könnyű, mert társadalmunk tele van elvárásokkal és a megfelelési törekvéseinkben elfeledkezhetünk "magunkról". Ilyenkor történik az, hogy a környezet, a külsőségek, az anyagi dolgok sokkal jobban lekötnek mint a bensőnk. Van aki ezt olyan "jól megtanulja", hogy komoly kincskeresés majd az a folyamat, amikor az érzelmeit próbálja megérteni és követni.
Szerintem csak az az ember lehet jóban önmagával, szeretheti magát, aki igaz embernek tartja magát...csak az az ember szerethet másokat, aki magát szereti és csak az az ember lehet boldog, aki szeret....és szerintem erről szól az élet. Egyetértessz????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése