Amikor márciusban vettük a repülőjegyeket, mivel sokat kellett venni egyszerre, egyet véletlenül rossz dátumra vettem. Ők közben megváltoztatták azt a járatot, csak 10 perccel. Felhívtam az irodát mondtam, hogy nekem nem jó és kérném vissza a pénzemet. Azt mondta határozottan, hogy az sajnos nem lehetséges, mert csak akkor adják vissza a pénzt, ha minimum 5 órával változtatták a járat indulásának idejét. Már gondolatban fel is adtam, el is hittem, ő is elhitte, akartam mondani, hogy köszönöm és pá, de eszembe jutottak Kádár Annának a "csodás" sztorijai és még kitartottam, mondom neki nyugodt hangon, megfontoltan: ...de ez az 5 órás szabály nem jelenik meg sehol (persze nem voltam meggyőződve az igazamról, mert sok helyen ott lehetne, ahol én nem figyeltem fel rá, de gondoltam, hogy azért próbálkozni lehet)...akkor arra kért, hogy várjak egy kicsit. Aztán, amikor visszajött már mondta is, hogy visszautalják a pénzt. Kevés pénz volt, de nagyon örvendtem mert sikert arattam, amolyan csodával találkoztam, ami arról szól, hogy ne add fel, tarts ki, maradj nyitott, ha úgy teszel, akkor csodák történhetnek veled.
2010. június 22.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Hűha, büszke vagyok rád, Orsi, máris gyakorlatba ülteted a szerendipitást:) A mindennapok csodáira való ráfókuszálás szárnyakat ad és meglátod minden bonyodalom sok új, érdekes történet kezdete is lehet egyben:)
Én is egyszer megírom majd őket egy könyvben...
Máris? fogékony vagyok :D...ha van inspiráció:). Izgalmas gyűjtemény lesz az a gyanúm,... mert kettőt már ismerek.
két csodasztorit
Megjegyzés küldése