Két énem van és azok folyamatosan harcban vannak egymással.
Egyik kapaszkodik kézzel-lábbal mindenbe, amit szeret, vagy ami biztonságot ad, mint kicsi majom az anyjába, sokszor fél és szorong..., a másik száll, mindenek felett, élvezi a pillanatot, amiben benne van, együtt dobban az élettel, lüktet, nagyon boldog. Az első számú egyén :) úgy gondolja, hogy tudja mindenre a választ, alig tevődött fel a kérdés, szereti a sok szabályt, a rendszert, a terveket, azt hogy a dolgok ne változzanak, hogy kontrollja alatt legyenek -azt gondolja, hogy szereti, hogy az a boldogsághoz vezető út- ...közben az első nem is képes olyan felejthetetlen boldogságra, ő csak beszél, papol róla és nem hagyja a drága másodikomat érvényesülni :)). A "drága másodikom", mikor porondon van, "nagy a világosság", ragyog ő, ragyog az élet, ragyog a pillanat, minden csupa pozitív energia, a sok filozófia, "így kell, úgy kell, ez lesz, az lesz" helyét átveszi az "egységélmény" (Müller fogalom), egy olyan élmény, amikor, érzem, amiben vagyok, érzem a választ, amit tennem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése