A 3 és fél éves inglis barátom, akire vigyázni szoktam, ma egy tisztes távolságból nézett a drága és mosolygott, kitartóan, derűsen és ahogy mentem közel hozzá továbbra is mosolygott és a szemembe nézett. Kérdeztem tőle "Mit mosolyogsz?", azt mondja, miután lassan "magához tért": "Boldog vagyok. Tetszik a ruhád." Ultra pozitív, ultra őszinte, édes, jópofa és olyan tipikus fiús magatartás volt és nekem úgy tetszett, hogy soha el nem fogom felejteni. Szóval izé: férfiak és a látvány...hímek na.
...és akkor még néhány beszólása, ha már itt tartunk:
- amikor éppen mosogattam azt mondja: "Orsi, miért kell azt a sok buta munkát csináljad?" (de miért is? :))
- megtudják különböztetni a kakas fácánt, a tojótól és mikor meglátja, akkor mondja: "'Hello Mr. Pheasant!"
- a kutyának is köszön, ha meglátja: "Hello Dog!", mintha emberrel találkozna
- "anyu főnökösködik"
2 megjegyzés:
néha egyszerűen elképesztőek tudnak lenni...egy gyerekkel, minden pillanat egy újabb csodát rejt, csak meg kell látnunk azt: a szemében, a szavai mögött, a játékában.Jó munkát Totoka!
igen, szerintem is elképesztőek. köszi. puszi
Megjegyzés küldése